Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életértelmező

2008.09.22

Milyen egy húsz éves ház?

Kék, fehér ablakokkal, szürke lépcsőkkel, zöld kerttel, repkedő madarakkal.
Csacsogó. Olykor kacagtató, olykor riogató történetek éléskamrája. Nem hiszed? Ragadj hát meg egy széket, ülj ki elé! Lehetőleg úgy, hogy a nap szemedbe süssön, s hunyorognod kelljen. Az első pár másodpercben igen kellemetlen érzés Nap-házzal farkasszemet nézni, de légy erős! Amint izzadni kezd az a két üreg arcodon, csodás árnyak libbenek majd el melletted: élők és holtak.
Az egyik gyermek...bohócokról fecseg.
A nagyobbik már serdül...idétlen zenéket dúdol.
A harmadik, az egyetlen fiú, kerti partit tervez. Vendégeket szándékozik hívni, de anyja lebiggyesztett szája észhez téríti, nevelő apja erős keze a betonra.
Így téblábolnak ők. Ki-be járkálnak, nevetnek és köpködnek, ábrándokat szőnek és adják el azokat pár fillérért. Akár a te életed is lehetne!
Tiéd lehetne az anyai ölelés, az apai pofon, a testvéri vita, a fűnyíró zaja, a kapu csapódása, a lakás kulcsa, a macska, mely verebeket öl, a temetés szaga. Megszerezhetnéd a finom ebédeket, a sakk partikat, az olvasószemüveget, szőnyegek porát, csecsebecsék szivárványát.
Beszélhetnél velük! Valakivel eggyé is válhatnál! Lehetnél a kislány, a középső, a legnagyobb, valamelyik szülő...nem csak egy külső szemlélő. De te...csak ülsz, s napszúrást kapsz.
Egy estét az ügyeleten töltesz. Kényelmes ágyba fektetnek, sötét szobába. Melletted fekszik egy idős néni, összekulcsolt kézzel, imát mormol. Miután befejezte, megkérdet, mégis mi dolga itt.
- Jaj, kedveském, ülten a széken és...
Ez ismerős, te is átélted. Inkább átfordulsz a másik oldalra, s a bajszos, harmincas úrt faggatod, mi szél hozta.
- Oly erősen sütött az a gömb, oly magasan...s homályos minden.
Ez lassan unalmas. Hát mindenkivel ugyanaz történt?!
Nem hat meg...felülsz. Bosszúsan dörzsölöd homlokod. A szemközti ágyon egy ikerpár játszik. Nekik vajon mily borzasztó betegségük lehet?
- Amíg vártam rá, s a "palotát" csodáltam...- kezdik egyszerre.
Ez túl sablon szöveg! Talán ez a "napszúrást kaptunk" osztály? ...Áh, végre egy nővér!
- Drága, mondja meg legyen szíves...
De ő csendre int, s lázmérőt dug a szádba.
- Látogatói vannak fiatalember.
Bevezeti a családot, az élőt és holtat, kik ajándékot hoztak. Eléd teszik a húszéves házat, mely kék és fehér ablakai vannak, szürke lépcsői, repkedő madarai.
- Kisasszony, legyen szíves, egy kis napfényt!- kéri az apa.
Az ápolónő nem örül, de segít. Még egy legyezőt is kapsz tőle, Kalappal.
-Ez segít távol tartani a nem kívánatos sugarakat! Ez pedig véd attól, hogy bárki is a fejébe lásson...
Csend....
Tíz órát harangoznak. Tizenegyet. Éjfélt. Émelyegsz. Magadat is homályosan látod, akár csak a házat, mely rád mutat, s lehány...
Szegény! Biztos ő is napszúrást kapott, s téged hallucinál!- gondolod, s megnyalod száraz ajkad, mielőtt párnád alá teszed, s utoljára jól érthetően : Kellemes estét, szép álmokat!- kívánsz!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.