Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Titkos ablakok (15.)

2008.09.27

Bismarck kis utcáin sétálva az ember önkénytelenül is ránéz az utca mellett rogyadozó, vagy éppen tündöklő házakra és azoknak az ablakaira. Egy ablak persze csak egy lehetőség kinézni a külvilágra, de ez esetben egy lehetőség arra is, hogy a külvilágból nézzünk be. Összezárva és borúsan látjuk az ablakokat. Az eső és sár miatt az emberek visszahúzódnak a házaikba, és onnan figyelik, mi is történik a külvilágban. Karácsonykor égőket, feldíszített vagy még éppen csupasz fákat látunk, ami körül ott áll a család, vagy ül és gyönyörködnek munkájukban. Nyáron kitárt ablakokat, a friss levegőt beengedvén, míg tavasszal ugyancsak nyitva, de már függönnyel elhúzva találhatjuk a nyílásokat. Mégis, ha zárva van, ha nyitva, egyesek titkaira még az ablak sem segít fényt deríteni, mert a külvilág ilyenkor nem lát be a titkos ablakon.

Január 15.

Az utca túloldalán lévő házban az ablakommal szemben, tehát az emeleten egy srác lakhat. Fogalmam sincs, ki lehet az, mert az a nyamvadt ház olyan messze van. Kár, hogy nem láthatom őt, de hallani hallom a gondolatait. Vagy csak megőrültem? Azok a hangok nem lehetnek az én gondolataim, én nem szoktam azon gondolkodni, hogy miért költöztünk mi ide, mert nem szeretem, ha eszembe jut. Sőt azt sem értem, hogy miért érzem jófejnek Jasont, mint egy havert. Néha mindent elmondanék neki, pedig eddig soha nem akartam ilyet. Viszont a hangok igen. Tuti megőrültem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.