Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Suli , avagy a könnyített börtön (10.)

2008.09.27

Minden iskolának vannak fegyőrei, akik árgus szemekkel figyelik, hogy mikor hibázik az egyik fegyenc. Az egyetlen különbség csak az elnevezésekben van: Az iskola smasszerei más néven a tanárok, akik kedvesen diákoknak nevezik az ott punnyadó rabokat. Ez csupán egy kódolás, amit ilyen egyszerű volt megfejteni. A nemzetközileg kötelező és elfogadott szabadságvesztési forma minden tinédzser életét megkeseríti. Nem elég a sok felesleges maszlag tanulása, és a napi stressz a dogák (és a puskák miatti le-ne-bukás). Nem mondom, hogy minden felesleges. Nem. Vannak hasznos dolgok is, mint pl.: az irodalom órák, na de matek? Kérdem én, mikor oldunk meg otthon önálló késztetésből gyökfüggvényeket és másodfokú egyenleteket? Olvasni ezzel szemben valószínűleg mindenki szokott, ha mást nem, hát a tv-műsorprogramokat. Miért kell ilyen kínokkal is büntetni a diákokat, mint például kötélmászás. Az a barna, plafonból lelógó és kígyóként felkunkorodó, vastag, szőtt fonal százak életét keserítette már meg, és mindig újabb és újabb áldozatokra vágyik. Keserű kacajt hallat maga a kötél is a sikertelen próbálkozások után, amiket egyik éven sem úszhatsz meg. A másik a klikkesedés, ami elkerülhetetlen egy-egy sulin belül. Szegény kasztokon kívüliek csak egyet tehetnek: Fakultációra mennek, hogy kis hobbijaikat tudják hasznosítani. Még ha meg is húzódsz a háttérben, akkor is a konfliktusok elkerülhetetlenek. Ezek gyakran hasonlítanak inkább egy háborús összecsapásra, mint vitatkozásra. Sajnos, amíg az iskolakötelezettség fennáll, addig maguk az áldozatok nem tehetnek semmit, de megpróbálják túlélni a lehetetlent is.

Január 9.

Az élet lehet, hogy kevésbé lenne kegyetlen, ha eltörölnénk az iskolákat. De minden bizonnyal unalmasabb is lenne... Hogy miért? Azért mert ha nem lenne suli, nem tudnám mindazt, amit tudok. Nem ismerném azokat az embereket, akiket a sulin keresztül ismerhettem meg. (író megjegyzés: ha nem lennének sulik, akkor valószínűleg ez a cikk, sőt ez a regény sem született volna meg.) Úgyhogy végülis mondhatni "jó" hogy vannak sulik, mert nélkülük sok minden máshogy lenne.
Az irodalom az egyetlen tantárgy, amit néha még élvezek is, mivel szeretek fogalmazni, és ebben az egyben tényleg jó vagyok, mármint én úgy gondolom. Álmomban is tudnék bármiről oldalakat írni. Az órák utáni foglalkozások közül is csak az újságírás érdekel, és időm nagy részét a szerkesztőségben töltöm el. Talán egyszer tényleg igazi újságíró leszek. Talán.
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.