Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Normál pirul, piros irul (32.)

2008.10.16

A lebukás veszélye minden nem túl erkölcsös vagy illegális cselekedetnél fenn áll. Ha véletlenül felfedeznek cselekedeted közepette, próbálj minél hamarabb kibújni belőle valahogy. Legyen ez a tett csupán egy kis csíny, vagy egy világrengető bűntény, van olyan, akinek sikerül elszúrnia és csak áll, zavarba jön, majd már annyira vörössé válik, hogy a helyzet menthetetlenné válik. Jobb, ha ezután nem leselkedsz többet!

Június 11.

A tegnapi nap vége: Vita első riadt képe hirtelen kacajban tört ki, majd egy: „-Jobb lesz, ha megszerelitek, és Léna legközelebb ne állj a kerítésemre, ha megkérhetlek. Szegény rozoga kerítést még megboldogult férjem építette, úgyhogy nagyon régiek és korhadtak már a lécek.” Ilyen szöveg kíséretében, és egy kósza telepatikus gondolattal: ”Ha ennyire tetszik, ne csak nézd, mond is meg neki!” búcsúzott el és ment vissza a házba tüsténkedni. Mit ne mondjak, a gondolatot nem tudtam mire vélni, hisz én csak aggódtam érte, nehogy a hőség megártson neki. Nem is tudtam róla, hogy az egyik West ültetget a kertjében. Muszáj leszek a munkásai beosztását megbeszélni vele, nehogy még azt higgyem, betörő van nála. Igazából szerintem Louis is zavarba jöhetett, mert se én, se ő nem törtük meg a kínos csöndet még egy jó darabig.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.