Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kínos, kínos, kínos, kínos, kínos... (28.)

2008.09.27

Ha az ember megkapott mindent, amit kért és mellé még pluszba egy csomó mellékes segítséget, akkor valakinek köszönetet kell mondania. Egy anyának? Igen, neki is, mert elnéző és csak kicsit mérges. Egy tesónak? Igen, mert a vér kötelez, meg hát eddig is megvédett. Egy barátnőnek? Igen, mert volt annyi esze, hogy segítséget hívott. Egy idegennek? Igen, mert nem is kellett volna segítenie, ő mégis megtette. Ez a köszönetnyilvánítás viszont kínosabb a kínosnál is, még a bocsánatkérésnél is.

Május 28.

Azok a lekezelő pillantások még nem sértettek volna, de hát én hallottam a gondolatait is. David nem túlzottan lepődött meg, mikor bekopogtam hozzájuk: „Ez meg mit keres itt? Talán vissza akarja könyörögni magát, és bocsánatot kér? Tudtam, úgy ismerem, mint a tenyeremet.” Én meg nem hagytam annyiban, és ettől már meglepődött. „-Remélem, jól megvagytok hogyishívjákkal, mert én nem fogok sem bocsánatot kérni, mivel megérdemelted, amit kaptál, sem újra összejönni veled, mert egy mocskos hazug csaló vagy. Jaj, igen és nem hozzád jöttem, hanem a bátyádhoz.” Hebegett, habogott, és csak újra ismételte, amit múltkor is gondolt rólam. Én meg higgadtan újra kértem szóljon a bátyának, mert nem érek rá egész nap vele vitatkozni. Ő meg rögtön azt hitte, hogy összeszűrtem a tesójával a levet. A” téglái” gondolom úgy számoltak be neki, hogy láttak a bátyjával a Dancing Underworldben. Akkor ezek szerint, nem tudja a másik felét. Inkább meg is hagyom ebben a tévhitben, úgy kevésbé kínos ez az egész.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.