Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hosszú munka gyümölcse és ára (47.)

2008.10.16

A gyümölcs, mi más is lehetne, ha nem a siker. Küszködsz, megerőlteted magad, beleadsz mindent. Aztán, amikor nem is várnád, végre révbe érsz. A várva várt láthatatlan célszalagot átszakítod és örülsz. Mindenki örömújjong. A gond a következő: Ehhez a munkához sok erő kellett, de mi lesz a második projekttel? Kifogytál minden szuszból, és most akkor hogyan tovább? Az egész egy véget nem érni akaró mókuskerék, na ez az ára.

Július 27.

 Amikor felébredtem, természetesen mindenki hagyott pihenni, az orvos utasítása szerint. Na, nem mintha jó beszélgető partner lettem volna, tekintve, hogy hol dadogtam, hol hibásan ejtettem ki a szavakat. Az autóbaleset miatt betört a fejem, és a sérülés pont az agyam azon részét érintette, ahol a beszédközpontom van. Na tessék, pedig az ment eddig a legjobban. Dr. Howard megnyugtatott, hogy szeptemberre már pörögni is fog a nyelvem, csak gyakorolnom kell a beszédet, viszont előtte egy hét pihi, majd aztán jön a munka. Nem akartam hülyeséget kérdezni, de minek kell nekem pihenni? Egy teljes hónapot végig aludtam. A sebeim begyógyultak, csak egy sebhely a fejemen, amit már a hajam sikeresen 10 mm-rel benőtt, szóval az a heg mutatja, hogy történt valami. A másik jel arra, hogy sok idő telt el, hogy a családomon és Keirán kívül senki nem látogatott meg. Az apám igen, ami elég furcsa. Három mondaton kívül először egy szót sem váltottunk, amik idézem: „-Jobban vagy már? -Igen. -Mégis mit történt? –Autóbalesetem volt, nem figyeltem, amikor át akartam menni az úton. -Anyád, hogy van? –Kösz, egész jól.” voltak. Tehát nem valami sokat beszélgettünk. Viszont, akit a legjobban vártam, persze anya és Jason mellett, hát neki se híre, se hamva. Mindenki erősen kerüli a témát, bárkit kérdezek. Érdekes, hogy a Westekről senki sem tud semmit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.