Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szabályok, melyeket meg kell szegni (52.)

2008.10.16

Miért is hoznak szabályokat? Talán, mert gátat akarnak szabni a szabadságunknak, mert korlátozni akarják a kibontakozásunkat. Talán. Viszont lehet az is, hogy a mi javunkra hozzák azokat. Azért vannak a szabályok, hogy minket megvédjenek. Megvédjenek a banditáktól, a tolvajoktól, s rablóktól. Megóvják az értékeinket, legyen az tárgyi, vagy akár érzelmi. A szabályok jók, mert megvédenek az emberi gonoszságtól, a bántásoktól, és attól, hogy akár saját magunknak is ártsunk.

Szeptember 3.

Vicces, hogy az élet mennyire igazságtalan. David engem üt el, mégis őt sajnálja mindenki. A suliban mindenki csúnya szemmel néz rám, és azt sugdolózzák, milyen felelőtlen vagyok. Sőt Keirától azt a pletykát hallottam, miszerint be voltam lőve és ezért ütött el „véletlenül” David, mikor táncoltam az úton. Bár neki nincs már jogsija, most úgy csípi fel a csajokat, hogy elhívja őket sétálni, hisz ez milyen romantikus. Engem meg már megint kiközösítenek, pedig én voltam az áldozat. Egyedül Louis akarna beszélni velem mindig. Csak én szegényt, ahányszor csak találkozunk, lerázom valami gyenge kifogással, mint órám lesz, vagy betegnek érzem még magam. De az-az igazság, hogy nem tudom elkerülni a szembesülést. Nem tudom megakadályozni, hogy találkozzunk, vagy hogy lássuk egymást, tekintve hogy a házuk szembe van a miénkkel.

Szeptember 4.

Ok. Szóval inkább leírom szóról szóra, mi történt, nehogy aztán valamit kihagyjak.
A minap keresgéltem a lemezboltban, hátha találok valami jó albumot, végülis nem rég volt balesetem, ennyit csak megérdemlek. Keresek, keresek, s kibe botlok? Igen, pontosan bele, Louisba. Ott állt a maga 190 centijével és sugárzó mosolyával kezében egy Lifehouse albummal, ami miért is ne pont az utolsó darab.
„-Hát te mit keresel itt?” – kérdeztem, pedig ennyire hülye nem lehettem, hiszen Louissal mindig idejártunk, mivel a kedvenc együttesünk albumait itt féláron megkaphatjuk, én is azért jöttem most ide.
„-Csak keresgéltem, de azt hiszem már megtaláltam, amiért jöttem.” – mondta ő, és bár nem hiszem hogy rám célzott, mégis elpirultam.
„-Gondolom akkor már ne is számítsak rá, hogy nagylelkűen felajánlod nekem az utolsó darabot?”- mondtam és közben kérlelő kutyus pillantásokat löveltem felé, mert ez mindig bevállt. És tényleg, most is. Lazán felém nyújtotta, és már vettem is volna el, de nem eresztette a tokot. A nagy ráncigálásnak az lett a következménye, hogy a CD-vel együtt magához rántott és megcsókolt. Mondtam én, hogy beválik a kutyus pillantás, csak nem éppen úgy, ahogy én azt gondoltam. Mikor elvált az ajkunk, még mindig szorosan tartott, és a szemembe nézve mondta:
„-Komolyan mondom, nem értelek. Az egész héten utánad futkorásztam, de te mindannyiszor lekoptattál. Most meg úgy omolsz a karjaimba, mintha én lennék az utolsó mentőöved  a tenger közepén.” –persze rögtön támadó állást vettem fel:
„-Ha ennyire beszélni akartál velem, miért nem látogattál meg soha a kórházban?” –erre persze nem jött válasz. Elengedett és a CD-k között kezdett kutakodni:
„-Meglátogatni? A báttyád be se engedett volna hozzád. A baleset után végig melletted voltam, és a műtét alatt is kint vártam. Végig azon törtem a fejem, hogy hogy az Istenbe engedhettelek el, és hogy tuti megagyabugyálom az öcsémet ha még egyszer a szemem elé kerül. Aztán bejött Jason meg az anyukád, és felőled érdeklődtek, én meg elmondtam nekik mindent a balesetről. Hogy velem voltál, és amikor indultál haza nem láttad az autót, amikor pedig észrevetted már túl késő volt. Na persze mondtam, hogy természetesen mi álljuk a kórházi ellátásodat, hiszen David is hibás volt a balesetben...” –itt megakadt, és eltorzult az arca. Még soha nem láttam ennyire szenvedni- „...aztán láttam, ahogy kitolnak a műtőből. Olyan törékenynek tűntél. Mindenhol tele voltál sebekkel, meg csövekkel, én meg semmit nem tudtam tenni. Ott álltam és tehetetlen voltam. Aztán mikor megtudták édesanyádék, hogy talán soha nem ébredsz fel...én.. egyszerűen...”-nem folytatta a mondatot, de később így szólt: ”Mivel nem lehetett hozzád csak a rokonoknak bemenni én kint vártam hátha Jason mond majd valamit. De amikor kijött, csak annyit mondott, hogy majd rendbe jössz, de jobb lenne ha én elmennék. Még soha nem láttam ennyire...csalódottnak, és kiszolgáltatottnak. Csak leült a műanyag székre és annyit mondott, hogy „Kérlek, menj el!” Aztán gondoltam, majd küldök virágot, meg felhívlak majd ha jobban leszel....”
„-...de nem lettem jobban. Én..azt hittem apám fizette ki a csekket, mert aztán meglátogatott, és...de akkor ő, egyáltalán nem is...nem is. Tényleg csak az apám akar lenni.” – Louis csak állt és hallgatta az eszmefuttatásomat, de az elején még nem volt túl világos neki, aztán ahogy én, ő is rájött a lényegre.
„-Érted már miért nem látogathattalak meg? Nem bírtam volna elviselni még a te elutasító pillantásaidat is, ha felépülsz. Aztán mindig elkerültél a suliban, és azt hittem, hogy már soha többé nem fogsz szóba állni velem. Pedig abba én egyszerűen belehalnék. Azért jöttem ide, hátha téged is itt talállak, mivel most jött ki ez a lemez. Egész délután itt bóklásztam, amíg Jimmy (az eladó, aki történetesen egy suliba jár velünk, és mindig megengedi, hogy addig nézelődjünk, amíg akarunk, sőt a legtöbb jó CD-t el is rakja nekünk) is úgy nézett rám, mint aki hívni akarja a biztonságiőrt.” (Megjegyzés: nincs is biztonságiőr, annyira kicsi a bolt, hogy felesleges lenne plusz egy embert fizetni ezért.)
„-Aztán jöttem én, mert gondoltam veszek valamit felébredésem örömére. Én nem haragudtam rád, igazság szerint semmi bajom nincs veled, sőt...” – Mond már, na egy szót, gyerünk!!! - de most azt hiszem mennem kellene.... Jaj, és köszönöm hogy kifizettétek a...”
„-Nem tesz semmit. Gondolom, most megint itt fogsz hagyni, mintha mi sem történt volna.” Mondta csalódottan, de hallottam, hogy igazából azt gondolja: „Még mindig Davidet szereti.” –gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem erről van szó, hiszen gyűlölöm Davidet, mintha már Louis is tudná, hogy hallom a gondolatait. De nem. Éppen ezért kérdez vissza meglepetten:
„-De nem is beszéltem Davidről, talán gondolatolvasó vagy, vagy mi a fene? Annyit mondtam, hogy sejtésem szerint megint faképnél fogsz hagyni.” Na, most bajban vagyok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.