Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csók (38.)

2008.10.16

Ösztönös, kedves gesztus, a szerelem jelképe, de a szereteté is lehet. De ha már a csók legalaposabb értelmét vesszük, azaz az igazi francia csókos stílust, na az már csak egy dolognak lehet a jele, mégpedig a vonzalomnak. Legyen az testi, vagy lelki, mindenképpen, egy olyan pillanata a beteljesülésnek, ami mindkét fél számára valami újat eredményez, és valami újnak a kezdetét jelenti. Ez az új jó, vagy rossz? Ha odakerülsz, majd döntsd el te magad!

Június 23.

Valamiféle állati vehemencia tört rám, mert másképpen nem viszonoztam volna a csókját. Biztos beteg voltam még mindig. Tudom jó kifogás. Azt azért meg kell hagyni, hogy nem éppen megijedt a viszonzástól. Lejjebb csúsztatta a kezeit a derekamra és átfogta hátul, hogy még közelebb húzzon magához. Csak a forró leheletét éreztem a nyakamon, amikor végre levegő után kapkodva, zihálva szétváltunk. Azok a természetfeletti képességek nem is olyan áldásosak, ha a szenzorai teljesen bezavarodnak, egyetlen csóktól. Nem tudtam, mit gondol ő, sőt azt sem hogy én mit gondolok. Az arcomon végig siklott az enyhén borostás arcéle, amitől teljesen megborzongtam. Az a csók, hm... az eufólia teljesen elvette az eszemet. Nem tudtam, vajon a Földön vagyok még, vagy az űrben lebegek. Repültem, a csillagok között repültem. Elsuhantam a tejút rendszeren, és az egész naprendszeren át, ki a világból. Nem létezett már senki, és semmi. Csak ő meg én, és a csók.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.