Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Uccsó év, first day

2008.09.21

Kép

Vége a hosszú szünetnek. Jön júniusra július, majd augusztus, becsengetnek és üt sorsunk órája. Elindul az utolsó év első hónapja: Szeptember. Még kimondva is rosszul hangzik. Általánosban a középiskolától reszkettünk. Most, középiskolában... hát néha még mindig reszketünk. Ha visszanézek, gyorsan eltelt ez a pár év, de ha előre nézek, csak azt látom mi minden vár még rám. A nyári nap melegét felváltotta az őszi szél hidege, és egy kicsit a diákok hangulata is megváltozott. A fesztelen szórakozást határidők, szabályok, dolgozatok, rend és fegyelem váltotta fel. Látom magam előtt, hogy első nap reggel mindenki tere-ferél az osztályban, zsong az egész terem. Érdeklődünk, ki hol járt, kivel mi történt? Néhányak teljesen felismerhetetlenek. Új hajjal, új súllyal, új körömmel, új sminkkel, új ruhában és más szemmel nézzük őket, és markánsabb, szőrösebb, magasabb (de már hova?), izmosabb fiúk néznek ránk vissza. Kicsiny körünkben (két pad, 10 ember) találgatjuk, vajon ki fog dicsekedni Hawaii-i vagy épp Új-Zéland-i nyaralásáról? Kinek sikerült sokadszorra meg szerezni a jogsit? Ki dobta tavalyi csaját/pasiját, esetleg kit dobott tavalyi párja? Melyik tavalyi szűzike vesztítette el a forró nyárban ártatlanságát? Fülelünk, hátha meghalljuk egy-egy fiú önajnározását és a számtalan lány név sorolását. Aztán nevetve számoljuk össze a lány neveket és elosztjuk a kapott eredményt 3-mal, hogy megkapjuk ténylegesen hány lánnyal kavart az illető. Később nagy szemeket meresztünk a hallott pletykákon csodálkozva, meglepődünk az utolsó évre kialakult baráságokon és szerelmeken. Végül, ha már elmúlt az újdonság varázsa, kezd csillapodni a hangoskodás is. Az óra 7.50-et mutat, csengő is cseng, de a tanár sehol. Jellemző: késik. Újra összesúgunk: Talán neki is írjuk a késéseket, mint a diákoknak? Aztán elvetjük a szuper ötletet, mert rájövünk erre nem pazarolunk el egy vaci új, friss nyomda illatú füzetet, meg a drága időnket se. Még a végén betelne! Nyílik az ajtó, megjelenik egy zöld napló... Még mindig dumál mindenki, de a napló is megállt, mintha lebegne a levegőben: a tanár is beszélget valakivel?

8.10, végre belibben a napló tanárostul. Odalépked az asztalához és "enyhén" leejti a vastag, de még üres könyvet. Lassan kezdünk ülésből állásba kecmeregni és a névsor első embere is kifárad "nagy kedvvel" jelenteni.

"Nem hiányzik senki!" - még! "Létszám:.." - minusz 1 fő. Gyors körbe pillantás, mindenki keresi azt a bizonyos személyt, aztán sajnálkozó arccal elkönyveli magában: Hát igen, nem volt szerencséje augusztusban. "Az osztály készen áll az órára!" - hát én azt kétlem.

"Leülhettek!" - ó, mily kegyes vagy. Úgyis ezt csináljuk majd egész évben. Kéri a biziket, viszem én is. No, de máris megvan az első pár renitens, aki 4 év alatt se tudta megjegyezni, hogy első nap hozni kell vissza a biziket. Na, nem mintha otthon büszkén nézegették volna előző este, inkább a fiók mélyére van süllyesztve. Panasz - panasz hátán, nem lett belepecsételve... nem lett aláírva.. miért nem azt a jegyet írták be, amit mondott évvégére a tanár.. stb. Gyors szaladgálás, írkálás - már-már kezdem úgy érezni évközben vagyunk. Aztán néma csönd - de szokatlan! Szememmel még egyszer körbe futok az osztályon... Bár külsőre kicsit megváltoztak, tudom, belül mind ugyanolyanok maradtak. Sokat nőttünk 4 év alatt, de mélyen legbelül végig elsősök maradtunk. Most viszont, ahogy hallgattuk a toll sercegését, ahogy a tanár írta be a neveket, és az első órát.. valahogy kezdtünk tisztába jönni azzal, hogy felnőttünk. Egy röpke pillanatra azt gondolom, ez az év se lesz más, mint a többi... de aztán meghallom a tanár hangját és az agyam végre felfogja, amit közölni akar velünk és elkezdek émelyegni:

"Ez az utolsó évetek!"

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.