Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Időt(e)lenség

2008.11.22

Kép

Sürgünk, forgunk, egyik lábunk itt, a másik ott. Muszáj sietnünk, nehogy elkéssünk, mert jaj annak, aki lemarad, még a végén kimarad. Nincs időnk a késésre, nincs időnk az életre. Bár egész életünkben várakozunk és tartogatjuk álmainkat, hogy na majd, ha sok pénzünk lesz, és sok időnk lesz, na majd akkor... De az az idő valamiért sosem jön el. Céltalan országúton vánszorgunk a sivatagi tűző napsugarak alatt, s az idő nem halad. Szubjektumunk máshogy fogja fel ezt az időt, ha határidőre készítünk feladatot. Elrepül fölöttünk is, ahogy nagyanyáinkkal tette, s nekünk is mély barázdákat fog húzni arcunk bőrébe. Nem kegyelmez, mi mégis annyira csodáljuk, ha van, s úgy tud hiányozni, ha nincs. Az idő, barátaim, nem velünk van, de nem is ellenünk. Van, de minek? Azért van, hogy teljen, hogy múljon? Hogy a kis emberek s nagyok egyaránt féljenek valamitől. Mi, a kis emberek nem csak hogy félünk, de utáljuk is az időt. Mikor nekünk van, akkor annak nincs, akivel lenni akarunk. S mikor neki van, nekünk miért legyen? Mélán nézünk az órára..tik-tak, tik-tak, s a mutató hajtja magát előre a kis pöckökön, melyek a perceket jelzik s a nagy számokat, mely talán az órákat. S az órákból évek lesznek. Délben még csak 12 éves vagyok, a 6 felé viszont öregedek, s mikor elér újra a délhez, meghalok. A munka s a tanulás mindenek előtt! Elcsépelt közhely, s fájdalmas tény, hogy más nem számít. Első a rangsorban a létra, melyen lépkedve gazdagodunk és gazdagodunk. Egyszer mondhatjuk, hogy nem érünk rá, sőt kétszer is. Ha visszanézel mire munkád bevégezted, hogy fogod értékelni életed? Hasznos volt, mikor azt mondtad: Nem? Vagy, ahogy magad mellé nézel az üres helyre, s körbenézel üres asztalodon irodádban, hol egy kép sem mutatja családod, vajon akkor mit gondolsz a "hasznos" évekről? El fogsz gondolkodni, hogy mi lett volna ha...? Vagy csupán az órára nézel, s újra vállat rándítva állsz munkába, s folytatod ott, hol abbahagytad? Ha most belegondolsz ebbe, a válasz elég egyszerű. Pénz ide vagy pénz oda, azért időt nem kapsz, bárki is állítja, hogy az idő pénz. Nem kellene sietnünk, ugyanannyi időnk van, mint nagyanyáinknak, ők mégsem siettek ennyire. Ha ők mondták volna, hogy nincs idejük, talán mi sem lennénk, éppúgy, ahogy az az iroda is üres lesz. Boldogság, mert elérted célod, de örömöd nincs kivel megosztanod. Nem simogatnak megértő kezek bánatodban, s nem találsz haragodban figyelő fülekre. De csak tanulj, az idő a tiéd. S te arra fordítod, amire akarod.
Nekem is van időm, hát most én is arra fordítom, amire én akarom. Én azt mondom: magamra ezentúl, s senki másra! Pénz és "boldogság" egyik se kellene, csak az idő. Neked kértem volna, hogy többet tudj másra szánni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.