Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak igazán akarni kellene

2008.11.22

A nagy zajban hátul ül csendesen. Néz előre, de nem lát. Ez olyan, mint mikor olvasol, de nem érted mit. Kiabálás, harsogás, egyik jobban, mint a másik. Ötletekkel bombázzák egymást, s egyikről se tudja, hogy melyik mi. Végső elkeseredésében segélykérően pillant barátaira, de mintha csak ő lenne az, aki nem érti. Láthatatlan fejbólogatók társasága körben mindenki, de az ő feje mozdulatlan.
- Ide menjünk, persze-persze!
Kérdőn húzza fel szemöldökét: De minek menjünk?
Mindenki látja az okot, s hogy megéri, csak ő nem. Új műsor, melyben együtt a csapat, végre ő is úgy érzi az egység része, de valami hibádzik. Választani kellene, de az egység nem úgy dönt, ahogy ő gondolja. Mi baja az ízlésüknek? Újabb válaszút, talán végre az ő akarata is érvényesülne, de a kis hang egyre csak súgja: te nem vagy idevaló, te nem idetartozol!
Nem ebbe az egységbe? Ebbe se, és a régibe se? De mi bajuk lehet? Csak neki nem működik, vagy senkinek? De mások meg tudják oldani, ő miért nem? Máshogy élik életük s ők gyakorlottabbak. Mivel akarják, igazán akarják, megoldják. Kifogásokat keres, s mindig talál. Mikor kifogy..van egyáltalán olyan? Magába néz, s talán tudja, nem is akarta úgy igazán. Kívülálló maradt, mert nem akarta eléggé. Talán nem is mindenki mással volt baj, csupán vele.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.