Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Színes mese

2008.09.21

Kép

 

Könyvek erdejében, párnák sűrűjében, villogó kövek alatt találtam rá a történetre, melyet most elmesélek neked is.

 

 

Szivárványországban létezik színek milliárdja, s színek milliárdjában élt egyszer Kéktor és Lilanna. Együtt nőttek fel a zafír és a bíbor falvak határában. Kicsiny világuk harmonizáló színek idillje volt. Sosem történhetett egy picurka baj sem. Egy derűs sárga napon viszont megtörént a lehetetlen. Kéktornak útra kellett kelnie a rémisztő zöld rengetegbe. Lilanna csak a fekete hegycsúcsra gondolt és máris halványkék könny szökött szemébe az aggodalomtól. Az ő legjobb barátjának bármi baja esne, akkor ő.. nem is tudná mit tegyen hirtelen. Talán a zöld rengeteghez zöldutat adhatott volna, de makacssága piros színben pompázott. Mérgében lila arca a pírtől kékre változott. Kéktor hosszú útján a szürke köd felhők között rátalált az átlátszó prizmára. Ennek birtokában lehet akár, akár.. egész Szivárványország ura! Felmarkolta hát kincsét és barna léptekkel trappolt a visszaút felé. Nem vörösszőnyeg várta veszélyes útján. Sötét szürke árnyak repkedték körbe és vakító fehér sikoly metszette a leget első pár lépésekor. Futásnak eredt, s csak szaladt, szaladt, talán megmentheti a sikoly rémült tulaját. Tüzes sárgán és pirosan izzó sebességgel termett ott a bajba jutott áldozat mellett. Kép Az áldozat nem más volt, mint a kékre változott méreg puffancs, Lilanna. Nem rémeket látott és nem is keki színű trollokat. Csillámporos halvány kék tó tükrében látta meg saját arcképét, mely már nem tündökölt régi lilásbíboros szépségében. Rémülete szomorúságba, majd veszedelmes lármával járó hisztériába csapott át. Vállát simogatva vígasztalta Kéktor barátja:

Nem olyan rossz a kék lét, csak meg kell szokni!

Fejét törte és kis idő múltán eszébe is jutott a prizmája. Fegyvere , hatalma és ez... lehetne barátja ments vára? Talán. De a prizmát csak egyszer lehet használni, és utána értéktelenné válik. Jól megfontolta és rájött a barátság a legfontosabb, s nem a hatalom. Előhúzta zsebéből, megcsodálta még egyszer utóljára az átlátszó üveglapocskát. Odatette a zokogó Lilanna elé, s a lap azon nyomban izzani kezdett, megtörte a fényt. A fény megvilágította Lilanna arcát, amiről a prizma hatására kezdett leolvadni a kékség. Bőre újra lilába burkolózott, szeme pedig Kéktor szemébe olvadt. Ha miatta ekkora tettre képes volt, talán nem csak a barátja lehet. Talán, talán.. valami több annál? Nem, nem. A barátságnál nincs több, csak a szeretet, de hát ezt eddig is érezték. Talán ez valami más, valami új érzés. Igen, ez valami más érzés lehet. A pillanat varázsam nem múlt még el. Lilanna felpattant a kis fatörzsről, melyen addig ülve itatta az egereket, s megcsókolta Kéktort. Nem kellett már prizma, nem kellett már sírás. Lilanna utolsó könnycseppe összeérő ajkukra gördült és kétszeres sugárral csillant fel. Kéktor viszonozta a csókot és a könnycsepp engergiája felerősödött. Prizma hatása érvényesült, s százszorta több szín keletkezett Lilanna és Kéktor gyermekeként.
A szerelem könnye volt az, mely ekkora energiát képes volt hordozni, s most ebben a csókban teljesedett ki. Tűzijáték robbant a fejük felett s színtenger ömlött lábuk alatt. Nem csak káprázat, ez volt a valóság. Szivárványország szebben világított, mint régen. Sőt, talán gyönyörűbb volt, mint újkorában. Az országtól távol, csillagévekre a galaxison túl egy kicsinyke bolygóról ez az ország most vált láthatóvá. Eleredt az eső és a Nap ezernyi sugarával sütötte és cirógatta a Földet. Így keletkezett a szivárvány. Egy szerelmes csóktól és egy szín könnycseppjéből. Ha napsütéses záporban nézel fel az égre ma is láthatod -ha nagyon erősen koncentrálsz és hunyorogsz, meg van egy jó erős távcsöved- kirajzolódnak előtted Szivárványország lakói: Lilanna és Kéktor.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.