Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nekem a karácsony.. Hópihe

2008.12.05

Kép

 


Get a playlist! Standalone player Get Ringtones

Nekem a karácsony hófehér lepelben érkezik hideg, téli szelek szárnyán. Szenteste éjszakáján jön el egy apró hópihe képében. Táncolva ringatózik, s mozgatja balra-jobbra kristályos karjait. Hófehér szőrpihés sapkája pont passzol hófehér repülős ruhájához. Vastag zokni, sapka, sál, kesztyű és csizma védi a dermesztő hidegtől. Hófehér egész öltözéke, s imád repülni. Országok és városok felett cikázva beutazta már a világot. Most épp új otthona felé száll. Reggel szakadt ki égi otthonából, mikor a nap első sugaraival rést metszett fehér dunnaszerű felhő otthonán. Álmosan zuhant a mélybe, s csak két pislantás közben vette észre, hogy nincs egyedül. Sok-sok hozzáhasonló fehér ruhás esett le az égből, s mind értetlenül néztek körül. Időközben a levegő gyors reptébe kapaszkodott, s egy kicsiny zöld terület felé vette az irányt. Most oszlik előtte a köd s homály, lát házakat, jó magasakat és nagyon széleseket. Némelyiken hatalmas betűk világítanak. Habár csak délután négy órára jár az idő, mindenhol lámpák világítják meg a sötétedő tájat. A magasból a nagy, széles épület felé rengeteg hangya méretű lény szaladgál. Sürgő-forgó embertömeg a hangyaboly, mely az utolsó pillanatban is vásárol. Ellepik az áruházakat és hosszú, telefirkált cetlivel szaladgálnak fel-alá pultról pultra, áruházról áruházra.

- Ó egy fenyő!
- Ó, ez mű?!

- Itt a dió a sütihez! De kell még mák is!

- El ne felejtsd a kávégépet megvenni anyukának!

- Anyu, ugye kapok motoros, rózsaszín bőrdzsekis Barbie-t a Jézuskától karácsonyra?

- Nem, az az utolsó égősor az enyém!

Csak ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehet hallani. Mindenki siet, mert félnek, kifutnak az időből. Költenek ezreket, mert úgy hiszik a nagy ajándék nagy öröm és boldogság. S talán jól hiszik… Bár viszonylagos, hogy kinek mi a nagy boldogság.

Hópihe most tovább repül, vágyakozva néz le a fehér világra. Csatlakozna társaihoz szívesen: Ó, bár lenne egy pehely a gyermekkéz gyúrta hógolyóban! Társaival összefogva kemény gömbként csattanhatnának a gúnyosan nevető arcokon…

E-gondolatok közepette kezd el ereszkedni, de a sötéttől az orráig se lát. Füstös kéményt röpül körbe, s havas tetőn csúszik le. Végül az eresz mentén, egy ablakba nyúló csupasz fa ágán pihen meg, majd halk dúdolásra lesz figyelmes. Itt nem sürögnek-forognak az emberek, sőt itt csak egy ember van. Kontyba tekert hajjal, piros kötényben, kipirult arccal sertepertél egy anya a konyhában. Gyúródeszka, liszt, cukor, tojás.. Mi készül itt? Csak nem karácsonyi sütemény? Finom, fahéjas, mézes illat keveredik a fenyőgyanta illatával. Kalács hűl a nyitott ablakban, és sül már a mákor kürtös is. Elkészült a karácsonyi ebéd, hűtőben várja a családot a fazék töltött káposzta, a tányér rántott hús és krumpli püré. Minden van, mi szem, szájnak ingere. Az íncsiklandó étkek láttán Hópihe megnyalja száját, és közelebb kúszik az ablakhoz. A párát apró tenyerével letörli az ablak üvegéről, így már többet lát. Másnap majd tenyerének nyomán jégvirág jelenik meg. Bent fekete vaskályhában forró tűz pattog, tetején barna kisfazékban cseppnyi olvadt cukor várja, hogy belekerülhessen a mézes puszedlibe. Kisgyerek szalad elő valahonnan anyjához és kóstolót követel.

-Vacsora előtt nem kaphatsz, de itt a tál, ezt kinyalhatod!

A gyermek nem elégedetlenkedik, sőt örömujjongva kap a tál után, melyből a későbbi mennyei mannát ízlelheti meg. Ujjával pár pillanat alatt tisztára törli belülről a műanyagot, majd lerakja a konyhapultra. Az egyik konyhaszékre felülve lógatja le lábait, amik nem érnek le a földre. Feszülten figyeli anyja munkáját, de közben ahelyett, hogy csendben ülne és tanulna inkább csicsereg:

- Akkor ugye ma jön a Jézuska?
- Ühüm! – bólint anyja.

- Jó kislány voltam egész évben, remélem, mondtad neki?!

A csevelyt az apa a nappaliból követi figyelemmel, s közben a fenyőfa törzsét farigcsálja, hogy beleférjen a fát tartó talpba. Mire az anya befejezi a sütést-főzést a fa is szépen áll egy kis segítséggel, ugyanis csúcsát egy damil darabbal az emeletre vezető lépcső korlátjához kellett kötni, ezzel akarta elkerülni, hogy a fa eldőljön. Ekkor Hópihe felfigyel a család egy újabb tagjára. Idősebb lány jön nagy dobozokkal megrakodva. A dobozok díszekkel, égőkkel és szaloncukrokkal vannak tele. Ezéven megmutatja húgának, hogy hogyan kell felkötni a szaloncukrokat. Üres befőttes üveget vesz elő, hozzá sárga, piros fonalat, s körbe tekeri az üvegen. Mikor úgy gondolja elég lesz, egy késsel végig vágja a fonalakat. Kézfejnyi hosszúságú fonalakká hullik a munka, s máris készül az első hurok. A kicsi elhűlve nézi nővére ügyességét, s ő is segíteni akar. Első pár próbálkozása sikertelennek bizonyul, de anyja bátorítására egész délután a hurokkötésen ügyködik. Összevesznek testvérével, hogy a fának ki, melyik oldalát díszítse. A szaloncukor munka közben gyorsan fogy, de nem mind a fára kerül. Van ott zselés, rumos, marcipános és hmm kókuszos. Szaloncukor a gyomorban, díszek a fán, minden a helyén. Már csak az égősort kell feltenni és kész a fa. Na, igen ám, csakhogy ez több emberes projekt. Egy felülről engedi le a két méter magas fára az égősort, kettő pedig a gallyakra rakosgatja egyesével a kis égőket. Az eredmény viszont kihagyhatatlan. Munka után karácsonyi műsort és híreket néznek a TV-ben:

- Ingyenes ételosztást rendezett az xy nonprofit szervezet az utcán didergő hajléktalanok számára.

- Rekord nagyságú pénzt költöttek országunk lakosai a karácsony közeledtével.

- Árva őzikét találtak egyik északi megyénkben.

A hírek után a minden éven újra ismételt, egy sémára készült, egész estés amerikai filmek mennek, melyek témája főleg a karácsony, a szeretet ünnepe. A filmet nézve álmosodik a család, s Hópihe is nagyokat pislog, elnehezedik már az ő szemhéja is. Összekulcsolt könyökén pihenteti fejét, hason fekszik, lábát hátul összekulcsolva egy-egy percre elszundít. A család legkisebb tagja is az álomvilágba szenderült. A szülők megragadják a pillanatot és ajándékot csempésznek a fa alá. Halk csengő szóra ébred fel a kicsi és a nagy. Az anya nyit be először a szobába, és gyermekei kíváncsi tekintetével, faggatózó kérdéseivel találja szembe magát:

- Járt már itt a Jézuska? Hallottam valamit.

- Én láttam is!

Egymásra cáfolnak, és próbálják túl kiabálni a másikat. Az apa végül kitárja előttük a nappali és a szoba közti ajtót, majd színes csomagolópapíros ajándékok halmazát pillantják meg. Erre már Hópihe is magához tér álomittas kábulatából és kíváncsian nyomja orrát az ablakhoz.

- Ma mindenki csak egyet bontson ki, majd holnap reggel a maradékot is. – ismételte el anyjuk az évek óta családi hagyományként őrzött szabályt.

A nagy vehemensen veti neki magát az egyik doboznak, amin kis címke jelzi nevét. A kicsi kétségbeesetten néz anyjára, mivel nem tud olvasni, ő nem találja a saját nevét. Segítőn mutatják meg neki ajándékát a fa alatt, melyen egy festékes paletta rajza jelzi, hogy az az övé. Oviban ez a jele. Sírásra görbült szája a felfedezés pillanatában rögtön mosolyra húzódik. Nem kíméli a csomagolást, tépi, húzza, szakítja, míg végre meglátja. Kissé túl lelkesen pattan fel, s ezzel megbillenti a fát, ami ettől meginog és dőlni készül… De az apa megtartja, majd még egy damil segítségével egyenesen rögzíti a fát. Énekszó töri meg a csomagolások zizegő hangját, karácsonyi dalt énekelnek a házról házra járók. Az ő hangjuk szűrődik be az utcáról. Az anya egy csomag csillagszóróval tér vissza a fához és családjához. A szoba sötétjét a fa színes égői világították meg eddig, de most négy csillagszóró világít négy kézben. A „varázspálcák” apró csillagokat hintenek magukról miközben égnek. Pontnyi szikrák hullnak mindenfelé, s kezükben balra-jobbra ringatva nézik a fát, eszik a süteményt és élvezik egész napos munkájuk gyümölcsét.

Másnap reggel minden ajándék titkára fény derül, de azt a rejtélyt senki sem fejti meg, hogy kiette meg az összes szaloncukrot a fáról éjjel, és hagyta rajta a felkötözött üres csomagolásokat. Az álmos pillanatok eltűnnek és a reggeli után útnak indulnak.

- Irány a rokonok! – súgta oda a gyerekeknek apjuk és szemével bandzsított nem tetszését kinyilvánítva.

A fa továbbra is ott áll a nappaliban, de az égők most nem világítanak. Hópihe fáradtan nyújtózkodik ki, és ijedten állapítja meg, hogy eltűnt a család. Belopódzik a nyitva felejtett konyhaablakon, hogy szétnézzen hátha a szobában alszanak. De minden szobát végignézett, és senkit sem talált. A fa alatt széttépett csomagolópapír-halmaz és morzsadarabok jelezik a család hűlt helyét. A kis fehérség szomorúan mászik fel a tüskés levelű fára, hogy egyik ágán ülve megvárja a furcsa óriás szerzeteket, akik egy fa körül állva ölelgették egymást tegnap éjszaka. Csak várt, és várt, hátha visszatérnek még valaha.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.