Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Shakespeare

2009.07.01


"Mint tökéletlen színész a színen,
Ki féltében elrontja szerepét,
Vagy egy vad túlzó, kire fételen
Dühe visszacsap, mint szívgyöngeség:
Kishitűségből én akként feledten
Az ős szerelmi szertartásokat,
S roskadozni látszik erőm s szerelmem
Saját szerelmem túlsúlya alatt.
Legyen hát e könyv a szónoklatom
S hangos keblem néma hírnöke - ó,
Jobban vágyik rád, szív és jutalom,
Mint, amely többször s többet kért, a szó.
Tanuld olvasni sok néma jelem,
Szemmel is hall az okos szerelem."

xxx

"Részeg vagyok és mindig szomjazom." - LXXV. szonett

xxx

"Az én úrnőm a földön jár, ha megy;
Mégis ér annyit nekem, mint akit
Hazug hasonlat mennyekbe röpít." - CXXX. szonett

xxx

"Hisz minden csak veled örül a nyárban,
S ahol nem vagy, ott a madár se szól,
Vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb
Sápad, telet sejt és borzongva bólong."

xxx

"Asszony szeméből lestem el e tant,
Hol még lobog Prométheus tüze -
Ó bölcseségünk, könyvünk, iskolánk,
Benned ragyog, belőled él e föld,
S rajtad kívül nincs semmi nagyszerű!" - Shakespeare

xxx

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell." - Shakespeare

xxx

"Kedvesem, tegnapi hangod még mindig fülembe cseng, gyönyört súgó illatod itt maradt velem, feledtetve a megannyi kínt, mit előtted adott a baljós sors. Csak magunk vagyunk, mi ketten a perzselve tovatűnő, idegen lobogást sejtető idő ellen. Szemben az elmúlással, erkölcsi vigaszt sutba vágva, kegyetlen beszéddel dacolva, a törvény előtt nem meghajolva. Te vagy most Napom, Te vagy Holdam, daloló csillagom, Te vagy ragyogó hajnalom, árnyékból kilépett tegnapom, szívedben pihen a bölcs nyugalom. Ajkaidról veszem mondataimat, kedves leheleted számomra túlélés, remegő szívdobbanás, tenyérnyi utazás az igazi felemelkedés tükrében. S ha nem vagy ott, nincs holnapom, elmaradnak a fájdalom süvítő szelei, megmenteni már csak az örvény tud, biztos karjain ülve süllyednek a könnyebb végzet felé. Ne hagyj meg magamnak, önts ki, mint vizet, s társulj mellém, hogy együtt ússzunk, mindig az árral szemben. Gyermek lázadás, tintával szült támadás, sötétkék áradás. Ne mondj nemet, igent se, tudni fogom ha kell, hogy mit tegyek, ami nincs ellenedre. Kiveszem majd arctalan valódból, neved nem említem, mert megmaradsz bennem annak, akit mindig is szerettem. Kevés az áldás, szavaim most szólnak, neked adom hát minden kincsemet, s ha mégis elveszted, én akkor is ott leszek melletted. Karom körbefon, szemem becsukom, s megköszönlek a gondolatnak, hogy nem csak az vagy akkor, amikor magamba is nézek és nem csak mosolyodat látom, hanem érezlek mindenütt, mert szép szemed, mint hideg víz, átjárja testem. Mi lehet nyomasztóbb a mában? Társamul járni az éjben, vagy álszenvedéllyel álszerelmet vallani valakinek, aki némileg fontosnak látszik? Nem elég a szó, hogy szerelem, de lehet-e igazi szerlem szavak nélkül?" - Szerelmes Shakespeare

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.