Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Heroes - Hősök

2010.05.18

Kép ~ Teremtés / Genesis ~
 

 

’In recent days, a see mingly randm group of individuals has emerged with what can only be described as „special” abilities.

Although unoware of it now, these individuals will not only save the world, but change it forever. This transformation from ordinary to extraordinary will not occur overnight. Every story has a beginning.

Volume one of their epic tale begins here…’

 

„A közelmúltban, látszólag véletlenszerűen különleges képességű emberek bukkantak fel szerte a világban. Bár még nem sejtik, de ők lesznek azok, akik nem csak megmentik a világot, de örök időkre meg is változtatják. Átalakulásuk hétköznapi voltukból nem egy nap leforgása alatt megy végbe. Minden történet elkezdődik valahol. Az ő történetük első fejezet itt kezdődik…” - Narrátor

 
---

„Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait, amikor a legegyszerűbb kérdésekre sem tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha kérdeznénk. Nem mutatnánk. Nem sóvárognánk. De az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt.” – Mohinder

 
---

 

Kép

„Napfogyatkozás… nagy esemény, ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen pici is a bolygónk és hogy mi is milyen kicsik vagyunk.” – Mohinder

 
---
 

„Ez hát a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végülis mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak, közöttünk, az árnyékban, a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?” – Mohinder

Kép

***
 
~ Ne nézz vissza / Don’t lock back ~
 

„Úgy hisszük magunk vagyunk sorsunk kovácsai. Hogy végzetünket befolyásolhatjuk. Valóban tőlünk függ, hogy mikor szárnyalunk, vagy mikor zuhanunk? Vagy egy felsőbb hatalom irányít bennünket? Az evolúció vezet kézen fogva? A tudomány mutatja az irányt? Vagy isten az, aki közbeavatkozik és megóv? Hiába kérkedik, az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni élete útját. Annyit tehet, hogy megáll, amikor a végzet szólítja. Remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni.” – Mohinder

Kép

 

***
 
~ Egy hatalmas ugrás ~
 

„Akit az evolúció követének választ, nagy árat kell fizetnie a kitüntetésért. Talán olyasmit kell tennie, ami szöges ellentétben van addigi jellemével. Az életében beállt hirtelen változást nem csodának, inkább árulásnak érzi. Kegyetlenül hangzik, de a cél nem más, mint a létfenntartás. A túlélés.” – Mohinder

 
---
 

„A pokolban mindenki jeges vizet akar, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenki meg is kapja.” – Colette

 

Kép

---
 

„Ez az erő, az evolúció cseppet sem érzelgős. Ahogy az anyaföld sem, mert csak az élet és a halál harcának rideg tényeit ismeri. Az ember csak remélhet és bizakodhat abban, hogy odaadóan szolgálja. Talán megőrizhet valamit abból az életből, amely korábban az övé volt.” – Mohinder

 
***
 
~ Ütközés/ Collision ~
 

„Olykor a kérdések erőteljesebbek a válaszoknál. Hogyan történik? Mik ők? Miért ők és nem mások? Miért most? Mit jelent ez az egész?” - Mohinder

 
***
 
~ Hero-k / Heros ~
 

„Amikor változás közeledik egyes fajokban feltámad a vándorlási ösztön Zugoruhé-nak hívják a kényszert, amely messzi tájak felé vonzza a lelket követve egy szagot a szélben, egy csillagot az égen: Ősi üzenet ez, hogy a rokonok útra kelljenek és valahol összegyűljenek. Azután csak reménykednek, hogy túléljék a beköszöntő kegyetlen időszakot.” – Mohinder

Kép

 
***
~ Jobbik felek / Better Halves ~
 

„Az evolúció tökéletlen és gyakran erőszakos folyamat. Harc a létezők és az ezután megszületők között. A születés fájdalmai közepette az erkölcs értelmét veszti. A jó és a rossz közötti választás egyetlen ésszerű kérdésre redukálódik. Túlélés vagy pusztulás?” – MohinderKép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

***

 
~ Nincs rejtegetni való / Nothing to Hide ~
 

„Nem az ember választja a végzetét, az embert választja a végzet. És azok, akik ismerték mielőtt a sors kézen fogta képtelenek megérteni, milyen mély változások mennek végbe benne. Képtelenek felmérni, hogy a kiválasztottnak mennyi a veszíteni valója, de egy hibátlan terv puszta eszközeként, amikor talán az élet egésze a tét a hős hamar megtanulja, hogy ki van vele és ki az, aki csak az útjában áll.” – Mohinder

 

***
 
Kép ~ Isten adománya / Godsend ~
 

„Kezdetben volt a felismerés, az elemi zűrzavar, a lehetetlen dolgok lassú szállingózása. A tönkrement életek hátrahagyása idegenek arcok váltak ismerőssé. Új rémségek kúsztak az álmokba. Új barátok nyújtottak segítséget. Csak ezután kellett kézbe venni a dolgokat, hogy rend teremtődjön a káoszban. Elhatározáson, tanuláson, küzdelmen keresztül. Dacolva a megrázó valósággal itt vannak és a föld megremeg lépteik nyomán.” – Mohinder

 
---
 
„- Istenem, segíts nekem! – Nikki
- Minek az Isten, ha itt vagyok én? – Jessica

Kép

 
***
~ Kelepcében / The Flix ~
 

„Ha élünk azzal, ami bennünk lakozik, a lehetőségeink végtelenek. A jövő ígéretekkel, a jelen reményekkel bíztat. De ha dacolunk ösztöneinkkel, ha ellenállunk a belső késztetésünknek, bizonytalanná válik minden. Hová vezet ez az út? Meddig tart a változás? Az átalakulás ajándék vagy átok? Akik félnek attól, ami még előttük áll, azok számára életbe vágó, hogy valóban meg tudjanak változni.” – Mohinder

 
***
 
~ Rohanj / Run ~
 

„Hogy életben maradjunk ebben a világban, a közelünkben tartjuk azokat, akikre vagyunk utalva. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi lesz, ha a bizalom elszáll? Hová futunk, ha a dolgok, amikben addig hittünk, szertefoszlanak szemünk előtt? Mikor minden veszni látszik a jövő kiismerhetetlen és létünk veszélyben van. Mindössze annyit tehetünk, hogy elfutunk.” – Mohinder

---
 

Kép

„Egy hős sosem futamodik meg.” – Hiro, Ando

 
---
 

Kép

„Nem kell ahhoz erő, hogy valaki hős lehessen.” – Hiro, Ando

 
---
 

„Azután, hogy New Yorkból egy füstölgő romhalmazt csináltál, majd azt írjuk a sírkövedre: ’Itt nyugszik Peter Petrelli, aki megpróbálta…’ „ – Claude

Kép

 
***
 
~ 7 perc éjfélig ~
 

Kép„A Föld nagy, elég nagy ahhoz, hogy az ember azt higgye, bárki elől elbújhat. A sorsa elől, Isten elől, ha talál egy elég távoli helyet. Ezért aztán menekül. Elfut egészen a világvégéig, ahol ismét megnyugtató minden. Csendes és meleg. Ahol a sós szellő vigaszt nyújt. A veszély a távolban maradt és őt átadhatja magát a gyásznak. És talán egy pillanatra el is hiszi, hogy megmenekült.

Az ember elfuthat messzire, óvintézkedéseket tehet, de valóban sikerül elmenekülnie? Megszökhet valaha is? Vagy az igazság sikerül elmenekülnie? Megszökhet valaha is? Vagy az igazság az, hogy nincs elég ereje vagy esze, hogy elbújjon a végzete elől. De nem a világ kicsit, az ember az. És a végzet

bárhol megtalálhatja.” – Mohinder

 
***
 
~ A diáknap / Homecoming ~
 

„Az ember a szokások rabja. Vonzódik a biztonsághoz. Megnyugtatja az, amit ismer. De mi történik, ha az ismerős idegenné válik? Amikor a félelem, amit kétségbe esetten próbálunk elkerülni a nyomunkba szegődik.” – Mohinder

 

Kép

---
 

„Tudós az, akinek nincsenek érzelmei, kőből van a szíve.” – Darwin

 

---

Kép

 

 

 

’Save the cheerlader, save the world!’

„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – Hiro

 

 

 

 

 

---

 

Kép

„- Te vagy az? Megmentelek, megmentem a világot? – Peter
- Nem tudom, én csak egy pomponlány vagyok. – Clear
 
---
 

„Minden ember ismeri az okot, tudja hogy mitől fél. De hogy végzetével találkozhasson, egyszer szembe kell néznie a félelmeivel és le kell győznie azokat. Akár ismerős az okozójuk, akár ismeretlen.” – Mohinder

 
***
 
~ Hat hónappal korábban / Six months ago ~
 

„Holnap a fecskék legyőzik a sárkányt.” – Hiro

 

Kép

---
 

„Az ezen a listán lévő emberek jövője a DNS-ükbe íródott. Ahogy a múlt is úgy tűnik kőbe van vésve. A kocka el volt vetve más a legelején. Vagy talán a mi kezünkben van, hogy befolyásolhassuk a sorsot. Az összes képességünk közül a szabad akarat tesz minket valóban egyedivé. Vele van egy kicsi, de döntő erejű esélyünk a sors megtagadására. S csak a segítségével találhatjuk meg az utat vissza az emberi mivoltunkhoz.” – Mohinder

 
***
 
~ Elfogadható veszteség / 0,7 % ~
 

„Az emberek azt hiszik, hogy festményeket gyűjtök. De igazából vászonba zárt életeket. A teljes lét egy tökéletes pillanatba sűrítve, halhatatlanná válva. Az életéért küzdő szörnyeteg, ki azért él, hogy újra ölhessen. A gyermekéért saját lényét is széthasítani képes anya. Az ártatlanságáért küzdő fiatal, ki dacol az élet kegyetlenségeivel. Kettős élet, mely csak veszélyes hazugságok árán tartható fenn. A vándorló hős önfeledt öröme, melyet sikere felett érez. És legsötétebb pillanata, mikor minden veszni látszik. Tökéletes pillanatok megfogyasztva az idő végtelenében. Külön egy-egy történetet mesélnek, de együtt mutatják a jövőt.” – Lindermann

Kép

 
***
 
~ Elsöprő győzelem / Landslide ~
 

„Köszönöm szépen a támogatásukat. Elsöprő győzelem, így nevezték. Sajnálom, hogy az öcsém nem lehet itt ma velünk. De tudom, hogy Peter jobban törődik a várossal, mint bárki más. Apám mindig azt mondta, felelősek vagyunk azért, hogy amit Istentől kaptunk, azt az emberek megsegítésére használjuk. Hogy igazi változást hozzunk. Apám a nehéz döntéseket mindig a nagyobb jó érdekében hozta. Ő ebben hitt. Ahogy én is. Mert a gyermekeink megérdemelnek egy szebb jövőt. Egy jövőt, ahol nem kell egyedül szembenézniük a félelmeikkel, hanem a bizonytalanságban is reményre lelhetnek. Arra kérem mindannyiukat, hogy mutassanak példát. Hogy küzdjenek bármi áron! Mert a világ beteg, teljesen kifordult magából. De mi segíthetünk rajta. Segíthetünk meggyógyítani. Szeretetünkkel, könyörületünkkel és erőnkkel meggyógyíthatjuk. Tegyük félre a különbségeket, és ragadjuk meg a közös célokat. Tegyük meg a gyermekeinkért. Mutassuk meg nekik, hogy mire vagyunk képesek. Köszönöm mindnyájuknak. Köszönöm szépen.” – Nathan köszönőbeszéde a kongresszusi megválasztásakor

 

Kép

***
 

~ Hogyan állítsunk meg egy robbanó embert / How to stop an explosing man ~

 Kép

„Vajon honnan ered az a vágy, hogy választ keressünk az élet nagy kérdéseire. Mikor még a legegyszerűbb dolgokra sem válaszolhatunk soha. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Talán jobb lenne, ha egyáltalán nem is keresnénk a választ és nem is epekednénk utána. De az emberi természet nem ilyen, és az emberi szív sem. Nem ezért vagyunk itt. Mégis azért igyekszünk, hogy megváltoztassuk a világot, hogy reményről ábrándozzunk. Nem tudván azt, hogy kikkel találkozunk utunk során. Hogy ki lesz az, aki megfogja kezünk, megérinti szívünk és osztozik igyekezetünkben.” – Mohinder

 
---
 

„Te vagy a szél a történelem vitorlájában.” – Kaitó a fiának, Hironak

 
---
 

„Álmodunk reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról. És egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik. És végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük. Végül egymásban találjuk meg azt. A közösen átélt mesébe illő és e világi élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat. Hogy kötődjünk. És hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.” – Mohinder

 
---
 

„Az otthon ott van, ahol a család együtt van.” – Noah Benett

 
***
 
~ Négy hónappal később / Four mounths later ~
 

„A nap új hajnalra ébredt mégis kevesen vagyunk tudatában annak, milyen sokkal is tartozunk azoknak, akiknek köszönhetően ez megtörténhet. Akik köztünk járnak, névtelenül, látszólag átlagosan, akiket a végzet összehozott, hogy hibákat hozzanak helyre, gyógyítsanak, hogy megmentsenek minket önmagunktól. Ha az evolúció képes ezt megtenni még a legkisebb élőlényekkel is, akkor az emberrel miért nem? És még mindig odakint vannak, köztünk az árnyékban és a fényben. Szemrebbenés nélkül sétálunk el mellettük az utcán, soha nem gyanakodván, nem tudván. Tudjátok már egyáltalán? Hogy összeköti őket egy közös cél, a kirívó valóság, különlegesnek lenni? Teleportáció, szövet regeneráció, ezek többé nem egyszerűen elméletek. Láttam őket a saját szememmel. És amikor szembetalálkoznak végzetükkel, hogy bújnak el előle? Meddig maradhatnak még a sötétben, mielőtt a sors vagy saját hibás természetük újra fényre hozza őket? És honnan fogják tudni mi vár rájuk, mikor ez végre megtörténik?” - Mohinder

 
***
 
~ Rokonlélek / Kinred ~
 
„ – Pedikűröztem. – Claire
- Tessék? – West
- Valamelyik este. Azt csináltam. Pedikűröztem. – Claire
- Nem vagy benne valami jó. – West
- Egyébként is, mit settenkedtél ott a házunknál az éjszaka közepén? – Claire
- Csak kölcsön próbáltam adni egy könyvet. – West
- Hát tudod mit? Ha könyvklubozni akarok veled, majd szólok. Addig is maradj távol tőlem. – Claire

- Úgy lesz. Csak vegyük át ezt még egyszer utoljára. Nem azt láttam, ahogy levágod a kislábujjadat, igaz? – West

- Felborult a körömlakkos üveg, és ezért úgy nézett ki, mintha vérezne. – Claire
- Az improvizáció nem igazán az erősséged. – West
- Miért vagy ilyen okostojás? – Claire
- Miért hazudsz ilyen bénán? – West
- Nem hazudok. – Claire
- Hát oké. Csak pedikűröztél. Aztán leesett a lábujjad, aztán meg visszanőtt. Nekem megfelel. – West
- Megyek órára. – Claire
- Ne körömlakkozz odafelé! – West
 
***
~ Harcolj vagy menekülj / Fight or flight ~
 

„Ha szembe kell néznünk a félelmeinkkel nem sok lehetőségünk van: harcolunk vagy elmenekülünk előle. Azt reméljük, hogy lesz elég erőnk, hogy kiálljunk a félelmeinkkel szemben, de néha dacolva magunkkal elfutunk. És mi van, ha a rémálom üldözőbe vesz? Akkor hol rejtőzhetünk el?” – Mohinder

 
---
~ Négy hónappal korábban / Four months ago ~
 

„Az emlékezés képessége különböztet meg bennünket, mi vagyunk az egyetlen faj, akit érdekel a múlt. Az emlékeink megszólalnak, mesélnek a múltról, mások tanulását szolgálják. Hogy diadalainkat ünnepelhessék és kudarcainkból okuljanak.” – Mohinder

 

---
 

„Mi lehetnénk a fantasztikus négyes, mínusz egy. De akkor is!” – Micah

 
---
 

„Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létünket, sokféle jelentést adhatunk neki. De az emlékeink formálják meg a célját és adják meg az összefüggést, a személyes gondolatok, a félelmek és a sajnálat között. Az élet kegyetlen iróniája, hogy együtt kell elviselnünk a sötétséget és a fényt, a jót és a rosszat, a sikert és a csalódást. Ez különböztet meg bennünket, ez tesz emberré. És harcolunk, hogy mindezt megtarthassunk.” – Mohinder

 
***
 

„20 emeletet zuhantam, fejbe szúrtak, ütköztem egy száguldó autóval, szénné égett a testem. De ez… sokkal jobban fáj.” – Clair, amikor azt hitte Noah, a nevelőapja meghalt

 
---
 

„Mind tágabb körökben kering, s ha szól már, nem hallja a sólyom, mit mond a soly, már széthull minden: már nem tart a közép, a földet anarchia dúlja szét. Vérszín áradat dúl, s amerre jár a meggyőződés szenvedélye fűti. Bizton a jelenés már közeleg, második eljövetel közeleg, a Második Eljövetel! S alig ejtem ki a szót, a Spiritus Mundi rémlik elém, sivatagi homokban oroszlántestű, emberfejő lény, szeme üreg, kegyetlen, mint a nap. Combja megmozdul lassan s körülötte nyugtalan madár-árnyak kavarognak. Sötétség újra, de most már tudom, hogy húsz évszázadig kényszeríttet rá egy bölcső megkövült lidérces álmot, s hogy – ha ideje jő- miféle vad cammog majd Betlehembe megszületni.” – Mohinder

 
***
 
~ Egyet közülünk, egyet közülük / One of us, one of them ~
 

„Míg folyton önmagunkat kutatjuk, olykor megismerünk valami igazán újat. Ami addig rejtett volt, és ismeretlen. Amiről azt sem tudtuk, hogy létezik. Valamit, ami váratlanul ér. Ám felfedezésnek ezen napján ott lesz a kérdés: ’Miféle ember vagyok én? Vajon a bennünk rejlő hős, vagy a gonosz győz aznap? ’ „ – Mohinder

---
 

„Miközben tovább kutatjuk önmagunkat, mindenütt válaszokat keresünk. A természetben, Istenben. Apró tragédiákban, melyeket tán sosem érünk fel ésszel, mégis sodródunk felé. Egy cél lebeg a szemünk előtt. Rálelni földi létünk céljára. Mit sem törődve a következményekkel. Megromlott barátságokkal vagy, azzal hogy az ördöggel kell cimborálnunk.” – Mohinder

 

***
 
~ Angyal és szörnyeteg / Angels and Monsters ~
 

„Olyan gyorsan történik minden. Az életem száguld, mint egy vonat. De nem tudom, hova. De egy valami biztos. Kaptam egy második lehetőséget. Megérintett az Isten. Hinnem kell, hogy célja van az életemmel. Miért kételkedem hát magamban? Miért kísértenek valós és képzelt démonok? Miért rémítenek meg jövőm kihívásai és kísértenek múltam szellemei? Tudja vajon Isten, mi vagyok? És én? Angyal vagyok, vagy szörnyeteg? Hős, vagy tán gonosz? Miért nem látom a különbséget?” – Nathan

 
***
 
~ A gyilkos fény / Dying of the light ~
 

„Az utazónak meg kell kérdenie: ’Jó úton járok?’ Számos út hosszú és kanyargós. Tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyesek haladnak saját útjukon a sors vezetésével s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokonlelket. Mások összeállnak s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, akik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hogy hová jutottak. És gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.” – Mohinder

 
***
 
~ Gonoszok / Villians ~
 

„ A gyermek ártatlanul születik és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akart, vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.” – Mohinder

 
---
 
„ – Honnan tudsz a Pinehearst-ről? – Nate
- Több, mint egy éve tanácsadóként kapok tőlük fizetést. Kinyithatom az ajtókat. – Tracy

- Nem kell kinyitni semmilyen ajtót. Úgy tervezem, hogy berúgom őket. – Nate
 
***
 
~ Közeleg / It’s coming ~
 

„Amint a Hold elhalad a Nap és a Föld között különös ámulat ver gyökeret a szívekben és hirtelen minden lehetséges lesz. Ereje tagadhatatlan. Szépsége megbabonáz. Varázsa ősi. Jelentése felfoghatatlan. Bármily gyorsan jött, el is tűnik. És itt hagy minket saját jelentéktelenségünkben az Úr színe előtt. Fényesen indul, s fényesen ér véget. Ám közben ott a sötétség, ahol semmi sem reménytelen, ahol semmi sem lehetetlen. Semmi sem elképzelhetetlen, mióta Zeusz, az Olümpiaiak atyja a delet éjjé tette. A ragyogó nap fényét elrejtette, és sötét rettegést zúdított az emberekre.” – Mohinder

 

***
 
~ A napfogyatkozás / The eclipse Part 1 ~
 

„Minden háborúba eljön a pillanat, amikor minden megváltozik. Amikor az út elkanyarodik, a frontvonalak szövetségesei átalakulnak. A bevetés szabályai pedig újraíródnak. Egy ilyen pillanat megváltoztathatja a harc természetét vagy dönthet. Ezért nagyon igyekszünk, hogy megértsük. Hogy felkészüljünk a változásra, megkeményítjük a szívünket. Visszafogjuk félelmünket, és összegyűjtsük erőinket. És jeleket keresünk a csillagokban. Ám e pillanatokat, a változásokat továbbra is homály fedi. A végzet láthatatlan keze mozgatja a bábukat a sakktáblán. Bármennyire is készülünk rá, ellenállunk a változásnak, várjuk a pillanatot és küzdünk az elkerülhetetlen ellen. Végül mégsem állunk készen, amikor bekövetkezik.” – Mohinder

 

---
 

„ – Uram, kérem tegye le a fegyvert. Maga nem érti, mi folyik itt. – Sylar
- A lány elég jól elmagyarázta, maga sorozatgyilkos szemét tetüláda. – férfi a fegyverrel
- Mindenki meg akar változtatni valamilyenné. Kiscserkésszé, szörnyeteggé. Melyik leszel? Milyen az igazi éned? – Ellie

- Pofa be! – Sylar
- Meg kéne ölnöm magát. Azt mondom önvédelem volt. Híres leszek. Jóhiszemű hős. – férfi a fegyverrel

- Utálom a hősöket! – Sylar

 
***
 
~ Dual ~
 

„A 6. napon az Úr megteremtette az embert. A mi dolgunk lett, hogy rájöjjünk, mi micsoda. Helyes-helytelen. Jó, gonosz. Mindünkben ott a képesség, hogy döntsünk, mi irányítsa tetteinket. Mi visz rá egyeseket, hogy az önzetlenséget válasszák? És, hogy valami nagy célnak szenteljék magukat, míg mások csak saját érdekeiket nézik. Van, aki csak szeretni akar, akár viszonzatlanul is. Míg másokat rettegés és árulás vezérel. Egyesek döntéseiket Isten nem létének sötét bizonyítékaként látják, míg mások nemes cél ösvényét követik. De végső soron a jó a gonosz, a helyes-helytelen között nem szükségünkhöz mérten döntünk. Így űz velünk tréfát a világegyetem, ezt hagyta ránk Isten örökül.” – Sylar

 
---
 

„Van a jó és a rossz. Helyes és helytelen. Hősök és gonoszok. Ha bölcsességgel vagyunk megáldva, olykor megláthatjuk a kettő közti résben a kiszűrődő fényt. Csendben várjuk ezt a pillanatot, amikor megértjük, amikor értelmetlen létünk értelmet nyer és célunk felsejlik előttünk. Aki elég erős az őszinteséghez arra saját képmása fog majd akkor visszatekinteni. Magunk teszünk tanúságot az élet kettősségéről. Hogy mindannyiunk képes sötét- és fényes tettekre is. Jóra és rosszra. Bármire és mindenre. Hogy sorsunkat, ahogy felé masírozunk megváltoztathatják a döntések, amiket hozunk, a szeretet, amihez ragaszkodunk és az ígéretek, amiket betartunk.” – Mohinder

 
***
 

~ Családi kötelék / Shades of Gray ~

 

„Családok követik egymást. Fiúk az apákat, lányok az anyákat. Egyik a másik helyébe lép… Elkövetve az elődök hibáit, átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk? Úgy élünk, ahogyan ők, mert ezt láttuk magunk előtt? Vagy saját énképet kreálunk magunknak? De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét? Vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra? Vissza az áldott otthon melegéhez?” – Nathan

 
***
~ Turn and Face the strange ~
 

„Ösztönből védjük a gyerekeinket. A tanulságos történetek egyik nemzedékről a másikra szállnak. Mint a kis Ikaruszé, ami egy fiúról szól, ki tollakból és viaszból szárnyakat készített, hogy a mennybe repülhessen. Apja féltette, ezért óvatosságra intette Ikarust. Kérlelte, hogy ne kísértse a sorsot és ne repüljön közel a Naphoz. De a fiú nem tudott ellenállni. A nap sugarai azonban megolvasztották viasz szárnyait. És ő odaveszett a tenger vizében.” – Mohinder

 
***
 
~ 1961 ~
 

„Ami által az élet jobb és nemesebb nem igényel egy törvényhozót, főleg nem olyat, aki jutalmazásra vagy büntetésre alapozza törvényeit.” – Einstein

 
---
 

„Általában a legnyilvánvalóbb válasz a helyes.” – Mohinder

 
---
 

„Minden ember öntudattal van megátkozva, és ez megválaszolatlan kérdéseket szül. ’Ki vagyok én?’ Azért küzdünk, hogy kapcsolatokat létesíthessünk. Törődünk a barátokkal. Szeretet adunk gyermekünknek vagy éppen anyai rajongást. Hagyjuk, hogy más karjaival óvjon, harcolunk és szeretünk. Reméljük, hogy valahogy, együtt képesek leszünk megérteni szerepüket az univerzumban. De a végén, egyedül cipeljük terhünket. Mindünknek egyedül kell a a válaszokat megtalálni. ’Ki vagyok én?’ ’Mit jelent az életünk?’ ’És az idő végtelenségében mi az én szerepem?’ – Mohinder

 
***
 
~ Egy láthatatlan szál / An invisible thread ~
 

„Közel 7 milliárd ember él a bolygón. Mindegyikünk egyedi és kivételes. De mi az esélye ennek? És miért? Szimplán biológiailag, fiziológiailag kódolt a változatosság? Gondolataink, emlékeink, élményeink tárháza rajzol fel minket az élet térképére? Vagy ennél többről van szó? Talán egy felsőbb akarat irányítja a teremtés véletlenszerűségét. Valami ismeretlen rejtezik a lelkekben, megbújik mindünkben, majd ránk szabott kihívásokkal segít megismerni önmagunkat. „Mind kapcsolatban állunk egymással. Lényegében végtelen, de egyben törékeny is. És bár összetartozunk mégis külön személyiségek vagyunk. Üres porhüvelyek, végtelen lehetőségekkel telve. Hitből és gondolatokból állunk. Emlékek és élmények darabkái alkotják lelkünk. Lehetek-e önmagam ezek nélkül? Lehetsz te önmagad? És ha ez a láthatatlan szál, mi összetart minket elszakadna, mihez kezdenénk? Mihez kezdenénk a magányos és különálló lelkek milliárdjai? Ez irányítja életünk minden lépését. Keresünk, kötődünk és kitartunk. Ha a lelkünk tiszta, a gondolataink őszinték, és együtt tudunk létezni, képesek leszünk meggyógyítani beteg világunk és létrehozni egy lehetőségekből álló univerzumot.” – Mohinder

 
***
 
~ Tabula rasa ~
 

„Egy megtört test, egy üres burok. Mi hát az ember elme nélkül? Emlékek nélkül? Kísértet? Lelkét kereső húsdarab? Ha nincs iránytű, mi utat mutat, honnan tudhatnánk, hogy a jót kell keresnünk vagy éppen a fülünkbe suttogó démonoknak engedelmeskedjünk? A szürke palatábla várja vésődő vágyaink. A test erős marad, ha a szív küldetést kapott.” – Samuel

 
***
 
~ Árnyékdoboz / Shadowboxing ~
 

„Átlagos szemmel sose könnyű megérteni a különleges embereket. Könnyebb félni tőlük.” – Samuel

 
---
 

„Olyan emberekkel veszem magam körbe, akik olyanok, mint mi. Sokkal könnyebben megért téged, aki olyan, mint te.” – Samuel

 
***
 

~ E sziklára építem… / Upon this rock ~

 

„Sokféleképpen értelmezhetjük törékeny létezésünk. Sokféleképpen adhatunk neki jelentést. De emlékeink formálják életünk céljait, és helyünket a világban. Más képzetek, félelmek és más érzések vezérelnek. Mi döntjük el, hogy melyik útra lépünk. Minden választással életünk egyéni folyását alakítjuk. Remélve, hogy választásunk a jövő tükrében is helyes lesz. Mert az élet kegyetlen iróniája, hogy a fény a sötét, a jó a gonosz nélkül nem létezhet. De mindezek az emberi lét velejárói. És emberségünkhöz mindenáron ragaszkodunk.” – Nathan/Sylar

 
---
 

„Szabadságunk adott: az ember azzá lesz, amivé teszi magát.” – Sartre

 
***
 
~ Ne fojtsd magadba / Let is bleed ~
 

„Nézz rá. Oly ártatlan. Hogy mondjam el neki, milyen a világ, anélkül, hogy ez sérülne? Még reménytől csillogó szemmel néz ki az ablakon. De én már megtapasztaltam, hogy nem minden az, aminek látszik. Létezik gonoszság. Az emberek rettenetes dolgokat művelnek. Megvédhetem úgy is, hogy ne veszítsem el? Hogy építsem fel a hidat köztünk, ha a másik part olyan messze van?” - Noah

 
 
 
 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.