Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárga ördög

2008.09.21

Kép Barátnőmmel oldalamon a leszállók tömegén átküzdve magam elérem a villamos ajtaját. Már halljuk a fülsiketítő hangot, záródik az ajtó. Felcsusszanunk a lépcsőn, de kabátom csücskét odacsippentik. A fene, lassú voltam. Néhányan még átszöknek az ellenőrök kordonán, akik pajzsként emelik fel vörös szalagos karmukat, hogy sorfalukat ne törhessék át. A fény elalszik, a hang megszűnik. Hatalmas ember áll mellettem, a kapaszkodóval próbálja tartani magát. Araszolunk az ablak felé, hátha kapunk egy kis levegőt. Későbbi lökdösődő mozdulatunkat pár erélyes szóval jutalmazzák: Hééééj. Nem tudsz vigyázni? Bunkó!!! Enyhe borsószagfelhőn átjutva érjük el a beáramló napsütés biztonságot nyújtó fényét, s így állunk a megállónkig. Ekkor hirtelen egy halk sziszegő hang üti meg fülemet:
- Szexiiiiiii..... A molesztáló egyén szavát érdes kezének érintése követi, majd a kéz tulajdonosa felé fordulva elém tárul egy sötét, szőrös arc. Mosolyra húzódik szája, kivillan rothadt sárga fogsora, mely itt-ott szünetes. S miközben röhögve szállunk le, kedves etnikum származású zaklatónk utánunk iramodik. Barátnőmnek éppen szerelmet vallot, s már baráti környezetben érezte magát, mikor egy önkivületi állapotban felcsattanó hang megtöri csendes idilünket:
- Menj anyádba, te hülye perverz! - Igen, hát nem más volt, mint barátnőm, aki a kelletténél kicsit erélyesebben igazította útba addigi útitársunkat. De szerencsére ez a mondat riasztónak hatott s megszabadultunk kedélyes társaságától. Csupán egy fekete futó alak az, amit láttam, mert a következő pillanatban el kezdett esni az eső, és kutatni kezdtem táskámban egy esernyőt után. Magamban még mindig nevettem, de igazat megvallva kicsit meg is könnyebbültem, mert a lelkem mélyén féltem, hogy a kis perverz zaklató kicsit tovább is megy a súgdolózásnál.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.