Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alul járók az aluljáróban

2008.09.27

Fülledt nyári levegő, és áporodott szemét bűze csapja meg az orromat, s ahogy egyre lentebb érek erősödik. Egyik lépcső a másik után, kicsit csúszik. Talán megkapaszkodhatnék a korlátban, de ránézek és megpillantom a rászáradt nyál és ételmaradék nyomati. A rozsda félig már megette, és az illesztéseken átcsorgott a víz. Leteszek róla, hogy hozzáérjek. Az emberek lökdösődnek, bizonyára sietnek, na de hova? Egy öreg néni térdig felhúzott dzsogingban és régi nagy csatos papucsban lábfején műszálas zokniban csoszog előttem. A felsője passzol a nacijához: belül hálós, kívül sátoranyagú kék dzsoging felső, aminek a hátára az van írva, hogy Gera Zoltán 11. Na most a 70 és a halál között lebegő néni nagy foci drukker vagy Gera Zoli nagymamája volt, de nehéz volt eldönteni. Harmadik tippem az lett volna, hogy a néni annyira összement, hogy csak a 10 éves fiú unokája nyaraláskor nála felejtett sportruha együttesét vette fel, mert mást nem talált hirtelenjében. Mindenesetre a lassított csigatempó bevásárló kosárkával és járóbottal volt „fűszerezve”. A lépcsőfokokat egyesével vette, viszont ő nem izzadt. Rólam bezzeg csöpögött a hajam tövétől egészen odáig, hogy hát.. onnan is folyt a víz, ahonnan csak egy szexi pasi látványa miatt kellene. Normál esetben. De most szó sem volt normál esetről, mert a hőmérők 38C°-ot mutattak. Árnyékban! Aigner Szilárd meg 30C°-ot és heves esőzést jósolt, úgyhogy összeadtam a kettőt, és elindultam toppban, rövidnadrágban és strandpapucsban esernyővel, hogy megtegyem a betonsivatagban a tevének is fárasztó bevásárló túrámat. De, sajnos az aluljáró lépcsőjén elveszítettem két órát, aztán meg… Na jó, rendben! Őszintén, ki tudna ellenállni azoknak az édes képeknek? Nyuszik, kutyusok, pici lovak és még picibb delfinek. Aztán rátaláltam a kedvencemre, egy édes pandára, ahogy bambuszt rágcsál, a háttérben meg a kínai Nagy-fal. Egyszerűen muszáj voltam kicsit elidőzni. Már majdnem megvettem, mikor megláttam az árát. Természetesen egy 150x60 cm-es képre szemnek szinte láthatatlan méretű árcímkét raktak: 17. 000 Ft. Szép, szép, keretezett meg minden, no de majd egy húszas érte azért nem túlzás? Visszatoltam hát a tartójába és szomorúan tovább baktattam. Megint veszítettem egy fél órát!!! Erőt veszek magamon és a barna –vagy csak a kosztól ilyen színűre változott- kőlapokon csusszanok tova papucsomban. A szembe jövő emberek mind táskákkal, és bolti szatyrokkal jönnek. Közben meg olyan önelégült arcot vágnak, mintha tudnák, hogy ők végeztek, de én előttem még áll egy egész napnyi szenvedés a hőségben. Egyik csuklómmal –amit eddig a szolid kistáskámon tartottam, most végig töröltem egy gyors mozdulattal izzadságtól gyöngyöző homlokomat és orromat. Mond miért? Miért ver engem az ég? Miért kellett nekem pont az orrizzadást örökölnöm? Már épp kezdek beletörődni sanyarú sorsomba, hogy nem csak orr-, de talp- és tenyérizzadással is megátkozott az élet, amikor kizökkent hosszú önsajnálatomból egy zsebtolvaj. Mivel felemeltem a kezem izzadásmentesítésre, a tolvaj lefigyuzta a bukszatartómat és rögtön kapott, mint maci a méz után. Felkecmergett kolduló pózából hátra hagyva értékes foszladozó rongyait és dobozát. Az addig sántító, félszemű tolvaj begyorsított és rávetette magát a táskámra. Csakhogy már nem sántított, és valahogy mindkét szeme megvolt. Kolduló külleme, bazi nagy erőt takart, de egy gyors tökön rúgással sikerült kedvét szegnem és elkezdtem szaladni. Szerencsére a Szemtelen-Sánti (ahogy később elneveztem) a rúgás hatására gombóccá görnyedt a földön és magát markolászva zokogott. Nem vicc, zokogott! Megríkattam egy felnőtt férfit! Ez a közjáték viszont elvette újabb fél órámat, de a futással behoztam talán lemaradásom felét. Már a lépcsők tövénél járok, mikor sebtiben dogok 200 Ft-ot a Fornettisnek és zihálva rákiabálok: „Adjon érte mákosat!”- olyan stílusban, mintha a mákos lenne az életmentő gyógyszerem. Hát az is volt! A szembenlévő Hotdogosnál vett fél literes ásványvíz –ami tiszta rablás volt- oltotta a mákos-süti utáni szomjamat. Miközben én jóízűen eszegettem és iszogattam, a koldust már két rendőr fogta közre, ugyanis a zaci tulaja riasztotta őket, mikor meglátott vele dulakodni. A feljelentés újabb egy órámat vette el, én meg kidöglöttem. Ránéztem a telefonomra és rájöttem, hogy már négy órája elindultam ajándékot venni, eredménytelenül. Ezzel a megállapítással fogtam magam és vettem egy kisebb képet, ami csak egy ezres volt, aztán hazamentem.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.